Harloe Rae - Breaker - Törés

„Mondj egy boldog valamit, Sutton”

Még csak hétéves voltam, amikor Grady Bowen először suttogta nekem ezeket a szavakat. A fekete égen ragyogó csillagok alatt, könnyű volt elveszni. Nem voltak jó emlékei, és kölcsön kellett kérnie az enyémet. Bármit szívesen megadtam neki.

Belebolondulni a fiúba, gyönyörű átok volt. Ami különleges lehetett volna, annak nem volt alkalma virágozni. Soha nem látott többet bennem, mint a legjobb barátja húgát. Ezt nehéz volt elfogadni, de nem a legnehezebb.

Grady minden valószínűség ellenére küzdött az esélyeiért. Végül nem harcolt tovább, hagyta, hogy a családi hírneve uralkodjon. Bármennyire is próbáltam küzdeni a befolyások ellen, legyőzhetetlenek voltak. Nem akarta összetörni a szívemet. Vagy talán mégis. Nem kellett volna megkönnyítenem a dolgát. Akárhogy is, az elkövetett hibáink, magas falat húztak közénk.

Négy évig nem láttam Gradyt – mindegyik fájdalmasabb volt, mint az előző. A távolság sem csillapította iránta az érzéseimet. De sok minden megváltozott. Gradyn szemmel látható a változás.  Alig ismerem fel azt az embert, akivé vált. Nem mintha számítana.

Grady Bowen már rég nem volt a boldogságom.